A gyermek útja az iskolai éveken át

A Palánta Általános Iskola minden tanévet egy különleges és közösségépítő projekttel, a Fészekrakóval kezdi. Ez a projekt nemcsak az új tanév nyitánya, hanem egyben az első lépés a közösséggé válás útján. Az osztályok ilyenkor együtt alakítják ki saját tanulóterüket: a diákok és pedagógusok közösen rendezik be a termet, elnevezik a különböző tevékenységekhez kialakított sarkokat, így mindenki magáénak érezheti a teret. Ez különösen fontos az első osztályosok számára, akik számára a Fészekrakó projekt az óvodai környezetből való fokozatos átlépést segíti.

A gyermek fejlődését tanár, szülő és diák hármas partnerségében támogatjuk. Hisszük, hogy a nevelés és tanulás közös felelősség, ahol minden szereplő aktívan jelen van – a felelősségek azonban életkoronként és helyzetenként folyamatosan változnak. Fontosnak tartjuk a nyílt, őszinte és tiszteletteljes kommunikációt, amelyben a diákok hangja éppúgy számít, mint a szülőké és pedagógusoké. A felmerülő konfliktusokat megértéssel és párbeszéddel kezeljük. Hiszünk egymás tiszteletének fontosságában, a problémák asszertív megoldásában, amiben az úgynevezett “felnőtt-felnőtt” kommunikációjának kialakítása kulcsfontosságú. Ezzel törekszünk arra hogy a bűnbak keresés helyett asszertív- konstruktív konfliktuskezelési stratégiákat sajátítsák el a gyermekek. Célunk iskolai közösséget építeni, melyben a bizalom, a közös gondolkodás és az egymás iránti felelősségvállalás mindennapi tapasztalattá válhat.

Iskolánkban a gyermekeket egyéniségként kezeljük, figyelembe vesszük személyes szükségleteiket, tempójukat és fejlődési útjukat. Fontosnak tartjuk, hogy a mindennapokban is a megértésre, kapcsolódásra, empátiára építsünk, minden gyermekhez megkeressük a számára megfelelő utat. A hagyományos osztályzatok helyett szöveges értékelést alkalmazunk, amely árnyaltabb képet ad a gyermek előrehaladásáról, erősségeiről és a fejlődési lehetőségekről. Célunk, hogy a gyerekek önbizalommal, belső motivációval tanuljanak, és biztonságban érezzék magukat a közösségben.

Az 1–2. évfolyamon a tanulás alapvetően projektalapú megközelítésben zajlik. A tantárgyakat nem merev keretek között, hanem egymással összefonódva, élményszerűen tanulják a gyerekek. A projekt témái változatosak és az évszakokhoz, ünnepekhez, a természethez vagy épp a mesterségekhez kapcsolódnak. Különösen fontos szerepet kap minden évben az „Én” projekt, amely az önismeret fejlesztésére irányul, valamint a „Négy őselem” projekt, amely a világ természeti működését játékosan, mégis tudományosan közelíti meg. A 20-24 fős osztálylétszám és a két osztálytanító jelenléte lehetővé teszi a differenciált tanulást, így minden gyermek a saját tempójában haladhat, egyéni képességeihez, szükségleteihez  igazodva. A gyerekek, szüleik és tanítóik a Hangyakártyán, szerződésen tudják tervezni és nyomon követni a napi haladást.  A ”szerződések” a gyermekek számára a motivációt, az egyéni felelősségvállalást, a tudatos tanulást, önszabályozást és na pedagógusok kezében pedig a differenciált tanulásszervezés szolgálják. 

A napokat iskolaotthonos rendszerben töltik, azaz a gyerekek nem visznek haza házi feladatot – az iskolai tanulásnak itt van ideje és tere. A tanév végén minden osztály társasjáték projektet készít: a gyerekek saját készítésű társasjátékon keresztül mutatják be az év során tanultakat, így játékosan összegzik tudásukat és mutatják be szüleik számára is.

A 3. és 4. évfolyamon már nagyobb hangsúlyt kap az önálló tanulás, bár a projektalapú megközelítés továbbra is meghatározó marad. Itt már csak egy tanító végzi a differenciálást, ám az alsóbb évfolyamokon megszokott kooperációs módszerek és a diákok egymás közötti együttműködése megkönnyíti ezt az átmenetet. Az iskolaotthonos rendszert ebben az időszakban a tanulószoba váltja fel, ahol a gyerekek még mindig kaphatnak segítséget a délutáni tanulás során. A projektjeik egyre összetettebbek, és olyan témákat dolgoznak fel, mint például a „Falu”, „Múltunk”, „Mező”, „Égi testvérek”, „Energia”, vagy a „Növények és állatok”. A tanév struktúrája azonban változatlan: az évet a Fészekrakó projekt nyitja, és a Társasjáték projekt zárja. A harmadik évfolyamtól indul az idegen nyelv oktatása is, amelyet csoportbontásban szervezünk. 

Miért projekt? Ez a forma képes arra, hogy az óvodában is már megszokott témakörök egyben tartsák a gyermekek által megtapasztalt világot és ne szabdalja merev tantárgyakra az iskolai tanulást. A projektes megközelítésben egyszerre tud megvalósulni az alkalmazható tudás, a különböző tanulási, gondolkodási és szociális kompetenciák fejlesztése, miközben rengeteg ismerethez is jutnak a gyerekek. A projektek témáit gyakran a gyerekek választják, és fókuszukaz, produktumukat is közös döntések mentén alakítják ki érdeklődésüknek megfelelően. 

A felső tagozaton, azaz az 5–8. évfolyamon a gyerekeket két pedagógus – úgynevezett patrónus – kíséri nagyobb figyelemmel és a Szín-tér órák közösségi beszélgetésein. Ez a támogató jelenlét fontos szerepet tölt be a serdülőkor kihívásai közepette és a 8-9 különböző tantárgy és tanár váltakozása mellett. 

Fontos tudni, hogy a felső tagozat valójában egy másik iskolarendszer, nemcsak a több tanár, hanem a tananyag kötelező elrendezése miatt! Így a kívánatos haladási ritmushoz képest sokkal több kötöttséggel kell megbirkóznia a tanulóknak és a tanároknak is. 

A felsősök több tantárgyat bontott csoportban tanulnak, ahol továbbra is lehetőség van személyre szabott tanulási utakra. A projektpedagógia sem tűnik el, hanem átalakul: míg alsóban akár egész napos összefüggő tevékenységek formájában jelent meg, itt már tantárgyakon belül, illetve tantárgyak összekapcsolásával működik tovább. Ilyen például a komplex természettudomány óra, ahol a fizika, kémia, biológia, földrajz, környezetismeret, életvitel és technika tantárgyakat összefüggő témakörök köré csoportosítva tanítjuk, megmutatva a világ természeti összefüggéseit és az ember viszonyát, felelősségét a természethez.  Az “emelt” óraszámú koncentrált 4 órás tantárgyat heti 1 órában egy jól felszerelt laborban kísérletek mentén, míg minden évben 4 napig egy terepgyakorlaton a temészetben alkalmazhatják a gyakrolatban is. Az „Ember és társadalom” tárgy a történelem mellett a társadalomismeret és a kulturális antropológia témaköreit is feldolgozza, míg az „Örökség”, “Időutas” modulokon a hagyományok kerülnek fókuszba. A Képzelet és valóság órákon a gyerekek a hagyományos rajz, kézműves, média alkotásokat a művészettörténeti korszakokra fűzve készítik el.  

A felső tagozatosok már aktívabban beleszólhatnak az őket körülvevő tér kialakításába is: kifesthetik a termüket, egyedi megoldásokat találhatnak a berendezésére – ezáltal a tér alakításában is megélhetik az alkotó közösség élményét.

A Palánta Iskolában a gyermekek tanulási útja nem csupán ismeretelsajátításból áll. Sokkal inkább egy olyan belső fejlődési ív rajzolódik ki, amelyben a gyerekek fokozatosan válnak önálló, kreatív és közösségben gondolkodó fiatalokká. Mindezt egy támogató, elfogadó légkörben, ahol minden gyermek a maga tempójában és érdeklődési iránya mentén haladhat előre.